Szomorú a hír. Csák Miklós távozott közülünk.
Márciusban lett 80 éves. A múlt héten még megbeszéltük, hogy elmegyek hozzá egy beszélgetésre. Sajnos, elkéstem.Közel ötven éves az ismeretség és majdnem ennyi a barátságunk.
A Nadar Stúdió megalapításakor és a Stúdió munkája során volt szerencsém jobban megismerni. Szenvedélyesen szerette a fényképezést, megszállottan dolgozott. Vagyont érő felszereléssel töltött el több napot és éjszakát a Csatkai cigány-búcsúban, döbbenetes anyagot hozott haza. Miközben a “Szövterv”-nél Makovecz Imrének dolgozott, fotózott jazz-zenészeket, és a Művészeti Kiadónak aktot.
Egyre többet foglalkoztatta a Kelet, előbb Japánban, majd Vietnamban járt.Végül 1999 – ben eladta az összes nélkülözhető fotófelszerelését és a pénzből valutát vásárolt. 67 évesen nekivágott, hogy megfényképezze Nepált, Indiát és Indonéziát. Mi sem jellemzi jobban megszállottságát, mint hogy kiszámolta: napi másfél dollár a költőpénz neki elég! A 6×7-es Pentax volt nála, több objektívvel. Ezt cipelte vonaton-buszon és gyalog. Öt hónapot volt távol, ezalatt lefogyott 17 kilót – de hazahozott egy fantasztikus kollekciót, melyből előbb 2000.-ben rendezett egy kiállítást a Vigadó Galériában, majd 2002 – ben kiadta a „Túl az Óperencián” c. fotóalbumát.
Ezután a tánc felé fordult, rendkívüli érzékkel ábrázolta a színek, hangulatok és varázslatos mozdulatok világát. HUNGART ösztöndíjjal rendezett ezekből a képekből kiállítást a MAOE székházában.
Tagja volt a Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Az Egyesület 2006.-ban „Aranykazetta” díjjal jutalmazta életművéért.
Nehéz elhinni, hogy elment.
Emlékét őrzi a fotós társadalom – és hátrahagyott munkái.
Módos Gábor
