Mit tesz az ember fia, ha fényképezőgépek egyre kisebbek és használat közben már-már eltűnnek a kezében? Előveszi kölcsönkapott vésőjét és farag a fényképezőgéphez tenyerébe illő markolatot. Akkor is ha – fűzfasíp és vándorbot kivételével – még sose faragott semmit életében.
Akár ennyi bevezető is elegendő lehetne a mellékelt képsorozathoz, de azért folytatom, hátha valaki kedvet kap hozzá.
Mindig középkategóriás, nagy méretű és súlyú gépem volt. Már a belépő szintű tükörreflexeseket is nehezen tudom megtartani 2-2 és fél ujj nekem kevés hozzá. Én 3 ujjal szeretnék ráfogni, a mutatóval pedig exponálok, ahogy kell. Ehhez kell egy markolat. Most épp egy Nex-5-höz.
Az egyetlen véső mellé szerencsére kaptam egy darab pihentetett hársfa deszkát is, pont fafaragáshoz valót. Ezen körberajzoltam a fényképezőgépet.
Készítettem egy prototípust, amin teszteltem a fogást.
Kivágtam dekopír-fűrésszel az alakot.
Ezen a ponton rá kellett jönnöm, hogy a véső nem játék (ahogy a medve sem). Kis reszelgetés után bemélyítettem a talp formáit. Először az állványmenet alatt.
Majd az elemtartó alatt is.
Funkcionális teszt után simára reszelgettem, smirgliztem az egészet.
Favédő olajjal leápoltam és pár napig állni hagytam.
És végre foghattam 3 ujjal a gépet, akár egy nagyobb objektív súlyát is könnyebben meg lehet így tartani.
