A Nikon új zászlóshajója
A D4-re nem csupán méretében igaz, hogy De Nagy! Sőt, a rengeteg funkció, ha anyagában megtestesülne, biztosan nem férne be a fényképezőgép vázába. Az alap azonban ugyanaz maradt. Kiváló képminőség, aminek elkészítéséhez a fotós számos lehetőség közül választhat, hiszen az automatika jóformán csak ott szól bele a felvételkészítésbe, ahol mi akarjuk.
A Nikon a filmes korszak abszolúte vezető pozíciója a digitális korszakban kissé megcsappant. Ezt a hátrányt 2012 első negyedévében mindjárt két profi fényképezőgéppel igyekszik behozni, hiszen a szintén full-frame-es D800-at már januárban megelőzte a csúcsmodell D4, amely a már kissé öregecske, 2007 augusztusában útjára indított D3/D3x/D3s sorozatot váltotta.
A D3 nagyon nagy ugrás volt az őt megelőző D2-höz képest (igaz ez még nem full-frame-es volt), a D4 ennél valamivel kevésbé különbözik elődjétől. Az újabb Nikon gépeknél folyamatosan felfedezhető az élek lekerekedése, ezt a koncepciót az új zászlóshajó is tovább viszi. Érdekesség, hogy felbontása „csak” 16,2 megapixel, ami a D800 36,3 megapixeles felbontását figyelembe véve akár kevésnek is lenne nevezhető, hiszem a D3 12,1 megapixeléhez képest ez a növekedés csekély. Azonban igazolja azt a tényt, hogy vége a pixelháborúnak, és a Canon után végre a többi gyártó is belátta, hogy fontosabb a képminőségre koncentrálni, hiszen a full-frame képérzékelőn ilyen felbontással igen nagy pixel méreteket, következésképp igen nagy fényérzékenységet és alacsony képzajosodást lehet elérni. A Nikon D4 képeit szemlélve ez igazolódni is látszik, a vaku nélkül, szegényes fényviszonyok között készült fotók mindenféle zajcsökkentő eljárás nélkül is hibátlanok.
Változások a Nikon D3-hoz képest
Bár a csodák még váratnak magukra, a fényképezőgép repertoárja jócskán bővült funkciókkal, amelyek egyes esetekben igen hasznosak lehetnek. A korábban is bőséges képméret választékba bekerültek a Video Live View módban készíthető 16:9 képarányú képek különböző méretei, mind az FX ind a DX képérzékelő-mérethez igazodva. Az ISO érzékenység most már 204 800-ig terjeszthető ki. Úgy tűnik, most ez lehet az egyik szegmens, amelyben a gyártók csatát vívnak egymással. A zár most már négyszázezer expozíciót bír ki, kézi élességállításnál pedig 11 fókuszmező akár f8 fényerejű objektívekkel is működőképes.
Ami lényeges különbség, hogy a D4 már 91 000 pixeles RGB fénymérő szenzort kapott (D3-1005 pixel), az AF rendszerben viszont továbbra is 51 mérőpont, ezen belül 15 keresztérzékelős pont található. A pontosabb élességállítás érdekében azonban ezt továbbfejlesztett automatika vezérli. Az élőképes AF most már csak kontraszt alapon mér, egyszeri vagy folyamatos üzemmódban. Full HD mozgóképet H-264/MPEG-4 formátumban rögzíthetünk, többféle képsebességgel, és a felvétel FX és DX formátumban is lehetséges. A tömörítetlen videót kijátszhatjuk a kamera HDMI kimenetére csatlakoztatott készülékre.
Az egy akkumulátor feltöltéssel készíthető képek száma erősen lecsökkent, most 2600 darab, optimális esetben (D3: 4200 db), magyar nyelv pedig továbbra sem szerepel a listában, bár az eredeti angol elnevezések többnyire sokkal kifejezőbbek, mint lefordított változatuk.
A D4 különlegessége a gombok háttérvilágítása, amivel igen ritkán találkozhatunk más gépeken, pedig jó szolgálatot tesz sötétben. A kamerára amúgy több új gomb is felkerült, többek között egy különálló Live View mód kapcsoló és egy video-gomb, valamint a vertikális markolathoz is tartozik joystick és egy új funkció (Fn) gomb, a vertikális kioldógomb mellé. A gombok közül több is szinte teljesen szabadon programozható, például a két joystickhez is más-más szolgáltatásokat rendelhetünk, valamint az egyes gombokkal különböző funkciókat érhetünk el fényképezési- és videó üzemmódban. Mi több még a videó és az expozíció gombjait is átprogramozhatjuk a saját igényeink szerint. Kérdés persze, ki tudja azt fejben tartani, hogy a rengeteg lehetőség és a gombok közül mit mivel párosított össze, negyed évvel ezelőtt.
A kép funkcionalitása is bővült. Beállíthatjuk a követő autofókusz kivárási idejét, az expozíció-kompenzációt összekapcsolhatjuk a vakuexpozíció-kompenzációval, a záridőt és a rekeszértéket együtt vagy külön-külön is rögzíthetjük, és lehetőség van a torzítás- valamint perspektíva korrekcióra is a gépen belül, ahol elvégezhetjük a horizontkiegyenlítést is. Diavetítéskor lejátszhatunk videókat is, amelyek képkockáinak indexeléséhez most már nincs szükségünk számítógépre sem, hiszen ezt gépen belül elvégezhetjük. A képadatokat pedig a D4 már a korábbinál nagyobb részletességgel képes megjeleníteni. Portré- és tájkép álláshoz, azaz a kamera különböző tartásához eltérő fókuszpont beállításokat rendelhetünk, így a két tartásmód közötti váltáskor nem kell a megfelelő AF pontot újra kiválasztanunk. Az élőképes üzemmódok közötti váltás pedig igen gyors, szinte időt sem igényel.
Kezelési ergonómia
E sorok írójának kezében, bár Canonnal dolgozik, feladataiból adódóan számos fényképezőgép megfordul a kezében, és legyen szó bármelyik típusról, mindegyikkel sikerült azonnal barátságot kötni, de a Nikonok valahogy nem állnak kézre, ez nem annyira a kezelőszervekre, mint inkább a funkciók kiválasztására, a menürendszerre jellemző. A cég mára viszonylag egyedül maradt a függőlegesen görgethető menü koncepciójával, szinte minden gyártó áttért az egyes funkciócsoportokat egy-egy lapon összefoglaló, függőleges görgetést nem igénylő, tehát jobban áttekinthető lapokra, amelyek között a számítógépes ablakoknál szokásos módon, az egyes csoportok „füleire” kattintva válthatunk ablakot. Igaz, ezt az egyszerű és jól működő megoldást már a Canon is megint elbonyolította az 1Dx-ben, hiszen a fülek alá „alfüleket” rendelt, a rengeteg funkció miatt.
Gombokból, ahogy már említettük, kicsit talán sok is a jóból, főképp a rengeteg egyedi programozási lehetőséget figyelembe véve. Azonban, ha egyszer jól eltaláltuk gépünk beállítását, és éppen a megfelelő funkciókat sikerült minden egyes gombra ráprogramoznunk és meg is szoktuk ezeket a beállításokat, igen gyorsan dolgozhatunk Nikonunkkal. Azzal azonban jól kitolunk, aki kölcsönkéri gépünket, miután 1-2 alkalom egy ilyen testreszabott géphez többnyire még arra is kevés, hogy a delikvens kitapasztalja az alapvető lehetőségeket. Ha viszont átállítgatja a saját szokásainak megfelelően … Arról jobb nem is beszélni.
Speciális funkciók
A Nikon D4 menüje, mint egy varázsdoboz, szinte mindenre kínál megoldást. Benne lehetőség van a képsarki sötétedés kiküszöbölésére és a perspektivikus torzítás eltüntetésére vagy legalábbis nagymértékű csökkentésére is. Ez utóbbit 20 lépésben, két tengelyen végezhetjük el, és az eredmény a tapasztalatok szerint valóban kielégítő.
A Time-lapse sorozat bizonyos tekintetben ismert más fényképezőgépekből, és magyarul időeltolásos vagy intervallum sorozatnak fordíthatnánk. A Nikon D4 azonban arra is képes, hogy az 1 másodperc és 1 óra között másodperces pontossággal beállítható felvételi időközökkel készülő fotókat egyetlen videóvá fűzze össze, aminek a felbontása maximum a Full HD-nak megfelelő, 1920×1080 képpont lehet.
A HDR felvételkészítés ma igen nagy népszerűségnek örvend. Úgy tűnik, ez az egyik új favorit, ami szép lassan minden fényképezőgépbe bekúszik. Így az amatőrnek már abszolúte nem kell majd tisztában lennie azzal, hogy mi is az az expozíció, meg ISO érték, hiszen a gépe automatikusan készít egy tucat felvételt, amelyek közül kiválogatja a három legjobbat, és összefésüli úgy, hogy mindegyikből csak a helyesen exponált részeket tartja meg. Szép új világ!
Miután a HDR-t kissé nehéz lenne mozgó témákra alkalmazni (legalábbis, amíg ki nem találják a visszatorzítási funkciót, hogy három egyformán komponált képet kapjanak a mozgó tárgyról is), a már meglévő ADL (Active D-Lightning) szolgáltatást használhatjuk ilyen esetekben, akár automata sorozatként is.
A szoftveres/funkcionális specialitások mellett a hardveres különlegességek között már említettük a gombvilágítást, de érdemes megemlékeznünk az UTP-s Ethernet csatlakozóról és a fényképezőgép WiFi képességeiről is. Használhatunk FTP-t és számítógépről vezérelhetjük D4-ünket (Camera Control), valamint a WT-5 WiFi adapterrel több fényképezőgép expozícióját is szinkronizálhatjuk (Synchronized Release).
Képminőség
A Nikon D4 képminőségét egyetlen szó is jól jellemzi. Tökéletes. Ha kicsit bővebben szándékozunk kifejteni, elmondhatjuk, hogy gyenge fényben is kiválóan helytállt vaku nélkül is, hiszen az ISO érzékenységet alaposan „fel lehet tekerni”, és a képzaj nem nagyon jön elő, hacsak nem a legmagasabb érzékenységeket használjuk. De még a legfelső tartományban is az elfogadhatónak nevezhetőnél sokkal jobb minőségű gépeket kapunk, főleg, ha nem kívánjuk őket A0 méretre nagyítani. Az érzékenység amúgy ISO 50 és 204 800 között választható, így a vaku valóban nyugdíjba mehet, ami nem is baj, hiszen a gépváz egymaga is igen komoly súlyt képvisel.
A Nikon D4-et a tesztképek elkészítése előtt gyári alaphelyzetbe állítottuk (reset). Ez sem volt egyszerű eset, mert három helyen kellett ezt elvégeznünk, ami előny is lehet, hiszen egy hibás gombnyomással nem tehetjük tönkre többnapos személyre szabási munkánkat. A reset után mindenféle zajszűrést kikapcsoltunk és így készítettük el a bemutatott fényképeket. Azért nem feledkeztünk meg a zajszűrésről sem, de miről is beszélünk, amikor ISO 12 800-nál még szinte tökéletes a felvétel és szinte csak a legmagasabb, 204 800 beállításnál válik zavaróvá a képzaj, legalábbis a képernyőn.
A felvételek elkészítéséhez a kiváló minőségű AF-S Nikkor 35 mm/f1,4 G objektívet kaptuk kölcsön a Nikon Magyarország Kft-től.
Riválisok
A D4-nek, zászlóshajó mivoltának megfelelően nem sok ellenfele akad a piacon. Jelenlegi, azaz inkább közeljövőbeli talán egyetlen riválisa a Canon EOS 1Dx modell, amely néhány esetben picit többet kínál, de várhatóan drágább is lesz.
A legnagyobb Canon 18,1 megapixellel és 61 AF ponttal, ezek között 41 kereszt típusú szenzorral rendelkezik, a Nikonnál ezek a számok 16,2 megapixel, 51 AF pont, köztük 15 keresztszenzor. Az LCD felbontásának különbsége elhanyagolható, igaz a Canon javára, míg a Nikon többféle videó felbontást kínál, ráadásul ezek DX formátumban is beállíthatók, és a képformátumok választéka a D4-nél állóképek esetében is gazdagabb. A Canonnál ezen kívül 2 darab CF kártyát, míg a Nikonnál 1 CF és 1XQD kártyát használhatunk, képeink rögzítésére.
