A hónap reklámfotója / Horváth Dániel: A napfény illata
A cikksorozat ismert magyar divat- és reklámfotográfusok munkáiból merít. Ki készítette a fotót, milyen céllal és hogyan készült el egy-egy jellegzetes felvétel?
Kilépünk a képből
Török György: Kamerakörkép – Félprofi és profi DSLR-ek
Sokak által vágyott, egyben nehezen elérhető kategória. Mások szerint csak ezzel a kategóriával lehet igazán jó képet csinálni. A középméretű csúcs hátfalakkal dolgozó fotósok pedig nem is értik, miért van ekkora zsongás a profi DSLR-ek körül.
Pályázatok
Események naptára
Vajda János: Színek nélkül / A forma lényege
„Rátaláltam a színek illuzórikus brillírozása mögött egy fényekre-árnyékokra, formákra és térre letisztult világra, amely erőteljesebben és lényegre törőbben volt képes kifejezni számomra a természet látszólagos bonyolultsága mögött létező valóságos egyszerűséget. A kromatikus skála mindennapossága helyett a feketék árnyalataiban vagy mélységeiben, a fehérek részleteiben vagy vakításában és a szürkék ezerféleségében igyekeztem felfedezni a természet rám vetülő hatását.”
Galéria
Mitől jó? / Szarka Klára sorozata
Fejtsük meg a jó fénykép titkát! Ezúttal Molnár Edit egyik szép felvételét elemezzük. Tavaly szerepelt a művész Kolta Galériában rendezett kiállításán ez a fénykép, s a nemrég megjelent memoárjában – Egy fotóriporter feljegyzései – úgyszintén kinyomtatták. Nyugodtan mondhatom, Molnár Edit afféle ritka tünemény a magyar fotográfiában, ugyanis legalább olyan jól ír, ahogyan fotografál. Legújabb visszaemlékezése nemcsak tisztességes, őszinte és fontos írás, de roppant szórakoztató is.
Wagner István: Tóth József Füles plakátnaptártárlata
A hetvenes és nyolcvanas évekből a címben idézett csinos nők – mint például Pataki Ági, Sütő Enikő, Bálint Ági vagy Bíró Ica – mostanára részben sikeres üzletasszonyok lettek, és manapság inkább modell elnevezéssel illetnék őket. Éppúgy gyökeresen megváltoztak azóta a kereskedelmi reklámok tartalmával és formájával szemben támasztott elvárások egyaránt. Akkoriban magától értetődő természetességgel rendelték év végére – akár több százezres példányban – a méteres fali kalendáriumokat éppúgy, mint az íróasztali határidőnaplókat vagy a tenyérnyi kártyanaptárakat.
Wagner István: Hiperrealista fotográfiák a császárvárosban
A hatvanas évek végén amerikai képzőművészek egy csoportja fényképfelvételeket festett a vászonra, a lehető legnagyobb valósághűséggel. Témáikat hétköznapi jelenetekből merítették, az utcai forgalomtól a bevásárló központokon át a kertvárosok privát szférájáig. Az amerikai életforma így került a képfelületre, az elidegenítési effektus legfeljebb abban rejlett, hogy monumentális méretűre nagyították a pillanatképeket, vagy felfokozták a fények és az árnyékok kontrasztját.
Technika
Fejér Zoltán György: Jegyzetlapok a fototechnika történetéből / Hivatásosok és műkedvelők
A fényképfelvételek elkészítésének, a másolatok, esetleg a nagyítások kidolgozásának és az utómunkáknak (retus, színezés, kasírozás, keretezés) szakmai titokzatosságát az abból élők évtizedekig féltékenyen őrizték. A 19. század végére mindezek ellenére megjelentek a csak kedvtelésből fényképezők is.
Műhelytitkaim / Sándorfalvi László: Hogy a természetfotó még jobb legyen
Hamarosan itt a tavasz, és egyre több fotós tolong az erdőkben, a vízpartokon vagy a mezőkön, hogy lencsevégre kaphassa a természet csodálatos pillanatait. Sokan pontosan tudják, hogy mit, mikor és mivel, ugyanakkor nem árt megismerni mások módszereit sem, hátha elcsenhetünk néhány ötletet. Sándorfalvi László több mint egy évtizede foglalkozik természetfotózással. Az ő módszereit mutatjuk be.
Steiner Gábor: A jó fotóstáska csak vágyálom?
E sorok szerzője számos fotóstáskát kipróbált már, vállon, háton, övön, mellkason. Olcsóbbat, drágábbat, de nem igazán sikerült olyan holmit találni, amelyik maximálisan megfelelne az elvárásainak.
Török György: A fény számokban
Sok fotós egész életét leéli anélkül, hogy valaha kezébe venne egy kézi fénymérőt, míg mások egyetlen felvételt sem készítenek nélküle. A fényképezőgépek általában a tárgyról visszavert fényt mérik, így bizonyos esetekben (például vakító fehér vagy koromfekete felületeknél) a beépített fénymérő hibás értékeket mutat. A kézi fénymérő ellenben képes a beeső fényt, illetve a kép egyes apró részleteinek a visszavert fényét is megmérni. Gyakorlott és hozzáértő kézben ezért a kézi fénymérő sokkal pontosabb értékeket biztosít. Ennek helyes beállításáról, használatáról és gyakorlati lehetőségeiről szól ez a cikk.
