Különleges fotókiállítás nyílt a lipcsei vizuális művészetek múzeumában: a “Meztelen víziók: a pucér fényképek 150 éve” című tárlat a művészet és erotika határán egyensúlyozó műalkotások változásait mutatja be.
Kurt Freytag fotózsurnaliszta legendás, 1909-es mondata, miszerint semmi sem vonja annyira magára a megfigyelő tekintetét, mint a meztelen emberi test, örök igazság. A most megnyílt kiállításon ezért a fényképezés történetének ezen különleges fejezetét mutatják be – számolt be róla az ArtDaily. A tárlaton 250 eredeti fénykép, könyv és a meztelenség mibenlétéről készített tanulmány mutatja be, hogy miként változott a műfaj megítélése a 19. századtól a 2000-es évekig.
Az 1855-ös, kiszínezett dagerrotípiával nyitó, és Frank Stürmer 2004-es önarcképével záródó tárlat hét részen át (“Akadémisták és egzotikus képek a 19. században”, “Művészeti fotográfia 1900 körül”, “Avantgárdok az 1920-30-as években”, “Művészek 1945 után”, “Naturizmus”, “A meztelen férfi” és “Elbűvölő meztelenség”) fedi fel, hogy milyen szerepe lehetett a meztelen testnek a fényképezés történetében.
A meztelen fotográfia mindig is a titkolózás és leleplezés mezsgyéjén egyensúlyozott – olvasható a múzeum ismertetőjében. A kiállítás ezért megpróbálja érzékeltetni, hogy milyen jelentéssel bír, ha valami látható, és mit jelentenek a gondosan eltakart testrészek, mit jelent a szégyen és mit a kíváncsiság, és mi számít provokációnak.
A hasonló műalkotások készítése elválaszthatatlan volt az adott kor erkölcsi viszonyaitól, azaz hogy ki, mikor és miért tartotta fontosnak ezen fotográfiákat.
