Pozitív eljárások (világosság által árnyék) – Nemeseljárások:
Névvariánsok:
Ozobróm, ozobrom nyomás, ozobrómolaj-nyomás; ozobrome, ozobrome process (ang.); Ozobrom, Ozobromdruck (ném.)
Nyilvánosságra hozás időpontja:
1905
Használata:
Az eljárás az 1930-as éveket már nem élte meg.
Felfedezője:
Thomas Manly. A Neue Photographische Gesellschaft (NPG) 1908-ban nálunk is forgalomba hozta a szükséges papírt és vegyszereket. Hirdetésük szerint díjtalanul küldtek hozzá használati utasítást is. 1919-ben H.F. Farmer tökéletesítette és carbro néven hozta nyilvánosságra.
Anyaga:
Papír, zselatin (ha a pigmentpapíron maradt a kép), festék.
Jellegzetességei:
Kontaktcserzéses nemeseljárás. Megtartotta a pigmenteljárás, az ozotípia előnyeit, de a brómezüst kép felhasználása gyorsabbá, kényelmesebbé tette. Tobább javított változata a carbro-nyomás.
Alapja egy brómezüst zselatin előhívópapírra készített nagyítás. Ugyanarról az ezüstképről több pigmentképet (max. 4-5) lehetett csinálni. Jelentőségét az adta, hogy egyrészt nem kellett közbülső diapozitívot és arról nagyméretű negatívot készíteni, másrészt, hogy más-más gradációjú nagyításokról más hatású nyomatokat lehetett készíteni.
A készítés módja:
Egy tetszőleges negatívról brómezüst zselatin nagyítást készítettek. A kész képet benedvesítették, majd a pigmentpapírt egy kétkomponensű kontaktcserző-halványítóba tették, előbb káliumbikromát és krómsav, másodszor vörösvérlúgsó és káliumbromid oldatába. Ebbe a brómezüst képet is betették, majd rétegoldalukkal egymásnak fordítva összehengerelték őket. Ekkor indult meg a kész képben a kontaktcserzés folyamata. Az ezüstkép fokozatosan teljesen kihalványodott, és közben a vele érintkező pigmentrészeket megcserezte. Langyos vízben hívták elő, A két képet szétválasztották, a pigment áttapadt a zselatinos ezüst képre, ebből kioldották a nem cserződött zselatinos festéket, majd cserezték, mosták, szárították.
Volt az eljárásnak olyan változata is, amelynek során a kihalványított ezüstképet is visszahívták a pigment alatt, sőt olyan is, ahol a kész pigmentképet átviteli papírra vitték át, újrahívták a brómezüst képet, s megismételték az eljárást.
Méretei:
Leggyakrabban a szabvány fotópapír-méretekhez igazodik, 9×12-től 24×30 cm-ig. Időnként eltérő nagyságokkal is találkozhatunk.
Magyarországi használata:
Diskay Sándor nagyon korán, 1909-ben foglalkozott már az eljárással., Kerny István 1929-ben készített ozobrom nyomata a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményében található.
Muray Miklós az 1920-as évek végétől világhírt szerzett az USA-ban a color carbroval, amely több színkivonati pigmentkép egymásra másolásából keletkezett, készítése magasfokú szakmai tudást és igényességet követelt.
Gyakorisága, értéke:
Elsősorban művészi képek készítésére használták. Nem túl gyakoriak, s ezért értékük a hagyományos ezüstképeknél jóval magasabb.
Konzerválási feladatok:
Megegyeznek a pigmentképeknél ismertetettekkel.
Irodalom:
A Fény, 1907. 2. 51-52. o.;
[-]: Újabb tapasztalatok az ozobrom eljárások terén. A Fény, 1907. 6. 162. o.;
[-]: Az ozobrom eljárások és annak egy lényeges javítása. A Fény, 1908. 7. 189-190. o.;
Hans Schmidt: Három új fényképészeti másolóeljárás. In: Purcell-Sternád: A művészi fényképezés évkönyve, 1908. 33-34. o.;
Stolz Róbert: Magyar félachromát – az átnyomás. Fotóművészeti Hírek, 1923. július, 75-77. o.;
L. Nagy Béla: Az ozobrómolajnyomás. Magyar Fotográfia, 1927. december, 5. 6-7. o.
