Tudod, fiacskám, valamikor régen, van az már vagy harminc esztendeje is, hogy egy mokány, fekete pincérfiú sértődötten úgy rácsapta az ajtót tíz másik fiatal fényképészre, hogy porzott.
Mélységesen meg volt bántva. Nem fogadták el ugyanis azokat a képeit, melyeket egy szinopszis fejében kellett leadnia az akkori Fiatal Fotóművészek Stúdiójában. Megsértődni már akkoriban sem volt nehéz, emberpróbáló feladat. Igen ám, de ez az akkori ifjú sértettségében nem rúgott be, nem ment el búsongani Toldival a nádasba, hanem dolgozni kezdett. Elölről kezdte az egészet. Napok alatt újracsinálta több hónapos feladatát, és megcsinálta -most már látható – hosszú távra önmagát is. Egy hét sem telt el, és kinyitotta a bevágott ajtót, letette hasonlóan fiatal és hasonlóan tehetséges társai elé az új anyagot. Többek szája tátva maradt…
Miért, mit mutatott nekik ez a fiú, az akkor még Kelet-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat italfelszolgáló szakmunkása? Kőkemény, feketére-fehérre redukált, nagyon rosszkedvű, balladisztikus fotográfiákat. Fittyet hányva megannyi fotós konvenciónak, fényképezésre szinte teljesen alkalmatlan nyomdai anyagra kezdte fényképezni a várost. A Budapest mellékletben a Várost. Saját maga így beszél fotográfusi pályájának elejéről: “Elég későn, huszonöt évesen kezdtem el fényképezni és tizenkét évig elég szisztematikusan fotóztam Budapestet, napi négy-öt órát csámborogtam, róttam az utcákat, oldalamon a szett-táskával, bekéredzkedtem ide-oda… 1983-ban már csak két vagy három felvételt készítettem, majd tíz évig egyáltalán nem fényképeztem. Ahogyan mondani szokás: alkotói válságba kerültem. Úgy éreztem, kimerültem, csak ismételni tudnám magam, annak meg semmi értelme. Amit akartam, annak a végére jártam. A tizenkét év terméséből egyébként a kecskeméti Fotómúzeumnak ajándékoztam azt a harmincöt képet, amelyeket ma is vállalok.” Őrizzük. Némely szakíró a mindennapjaink klasszikusa jelzővel aposztrofálja. Szerintem addig jó neki, míg ezt nem hiszi el, s marad, ami. Egy majd hatvanévesen is kutató, kereső, a világ bizonyos dolgaira nagyon kíváncsi, nagy tudású fotográfus, a magyar fotográfia egyik exportképes figurája, Made in Kerekes.
Kincses Károly
