Volt egy ember, aki még 1898-ban egy József nádor téri tisztes polgári otthonba született. Aztán az a Markó utcai reálba járt, majd kereskedőtanonc lett. Ez akkoriban még nem számítódott a különösebben ritka és furcsa dolgok közé.
Az már egy kicsit egyéníti a pályát, hogy ugyanezt a fiatalembert reáliskolai rajztanára igencsak igéretes tehetségnek tartotta, példának okáért már 17 évesen szenvedélyesen fotózott. Bármi lehetett volna még belőle. De jött az első világháború, az olasz front. 1918-ban meghal édesanyja, ő vérhast kap Milánóban. Leszerelik. A művészi karrier mielőtt megindulhatott volna, hipp-hopp már véget is ért.
Végezte a dolgát. Segéd lett egy nagy belvárosi csemege üzletben. 1925-ben megnősült, ugyanekkor saját üzletet nyitott a Párizsi utcában. A bolt hamarosan tönkremegy, anyósához költözik Tatára, majd Esztergomban laknak. Ez időből származó képeinek javarészt e két város a helyszíne, mert hogy el ne felejtsem, azért a fotografálást egy pillanatra sem hagyta abba. Nevét 1933-ban Vetschkából Vecsényire változtatta, mindenki tudja miért. Többszöri költözések után végre állandó otthont talál, Budapesten a Zápolya utca 24-ben telepedik meg, ahol a fürdőszobából átalakított laborban maga hívja és nagyítja képeit. Családos ember, kereskedelmi pályán, eszébe sem jut, hogy a fotóból meg is lehetne élni. (Nem is nagyon lehetett) Így hát 1935 körül felvállalja a Csillag cukorgyár és a Suhajda csokoládégyár vezérképviseletét. Pályája ekkoriban ért a zenitjére, Polgárként viszonylagos jómódban, gondtalanul él, fényképészként kiállítások és pályázatok sokaságán szerepel, nem is eredménytelül, sőt. Ez időtájt már a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetségének (MAOSZ) titkára, élénken részt vesz az egyesületi életben. Barátai közt tudhatja Vydarény Ivánt, Ramhab Gyulát. Jó kapcsolatban volt Dulovits Jenővel, Balogh Rudolffal, Haller Frigyessel, Kerny Istvánnal, Szöllősy Kálmánnal. Jó kis névsor, ugye tudják? Hétvégeken rendszeresen részt vett a korban oly divatos fotótúrákon. A Kodak cégnek diavetítéssel kisért előadássorozatot tartott 1936-37-ben több vidéki városban is. “Tisztelettel meghívjuk Vecsényi István előadására a modern fényképezésről és az amatőrmoziról, melyet kezdeményezésünkre városunkban 1937. dec. 3-n este fél 9 órakor a Petőfi Szálló különtermében fog tartani. Az előadás minden fotóamatőr számára érdekes és tanulságos és így reméljük, hogy azon meg fog jelenni. Teljes tisztelettel. A belépés díjtalan.” A Fotóművészeti Hírek munkatársaként a lapban több cikke és képe jelent meg. Aztán megint egy háború, ennek a nemzedéknek nagyon kijutott. A gyárakat, melyeknek dolgozott, államosították.1948-49-ben munkanélkülivé lesz. A 44-es számú Állami Építőipari Vállalathoz kerül, átképzi magát, és statisztikusként dolgozik. Igénybe veszik fotós tudását is, sokat fotografál az építkezéseken, a vállalati fotószakkört vezeti, miközben folyamatosan fényképezi egyetlen leányának sokasodó gyermekeit 1976-ban meghalt, rá huszonegy évre munkáiból kiállítás nyílt a Mai Manó Fotógalériában.
