Ha valaki magyar királyi kormányfőtanácsos, a Ferenc József rend lovagja, bizony kijárt neki ez a megszólítás.
És ha még e mellett osztrák császári és magyar királyi udvari fényképész, a német császár és porosz király őfelsége udvari szállítója, a Magyar Fényképészek Ipartestületének díszelnöke, az első Fotografiai Világkongresszus alelnöke Frankfurt am Mainban, akkor bizony minden okunk meglehet a csodálkozásra, hogy amúgy, mellesleg ezt az embert tartja a magyar fotótörténetírás az egyik legelső szociófotósnak, aki már a huszas évek legelején megörökítette a tabáni utcák, belső udvarok cseppet sem romantikus, kevéssé irigylésreméltó életét.
Persze mint annyi más, ez sem ilyen egyszerű. Az 1866. december 3-án Érsekújvárott született Móricka csak vagyonos terménykereskedő apja tönkremenetele után kényszerült arra, hogy beálljon Ellinger Edéhez inasnak. Végigjárta a fényképész szamárlétrát, inasból segéd, majd mester, ezután nyithatott önálló műtermet az Erzsébet tér 18. alatt 1888-ban. Mind a mai napig megvan második, nagy műterme az Egyetemi Vallás-Alap palotájában a Kossuth Lajos és Újvilág utcák sarkán. Már itt dolgozott, amikor fényképezte Ferenc Józsefet, majd IV. Károly koronázását, a gödöllői vadászatokat, Lechner Ödön szinte valamennyi épületét, kastélyokat… 1934. március 11-ig, amikortól már nem vett többé fényképezőgépet a kezébe. Igaz, mást sem.
Legfőbb érdemeként nem is ezeket a fotókat tartotta a család matuzsálemi korban a közelmúltban meghalt tagja, hanem azt, hogy létrehozta az Uránia Szemléltető Taneszközök Gyárát. Ezzel a szemléltető eszközök gyártásában oroszlánrészt vállalt Magyarországon. Kitalálta, hogy vetíthető fekete-fehér és kézzel színezett dia sorozatokat és hozzá mindjárt a vetítésre alkalmas projektorokat juttat a legeldugottabb tanyasi elemi iskoláknak is. Persze a vetítőket is ő gyártatta. A 10×10 cm-es nagy üvegdiákból tematikus összeállításokat raktak össze munkatársai. Igy látta meg hamarabb az egyiptomi piramisokat, a Niagara vízesést a kisfiú, mint mondjuk az ötven kilométerrel távolabbi nagyvárost.
Íme egy ember, aki megérdemelte címét, rangját.
Archívumában több mint 150.000 felvételt őrzött Magyarországról. Ez a mennyiségében és kvalitásában is nagyon jelentős anyag részben elveszett vagy lappang, részben tucatnyi múzeumban szétszórva éli a múzeumi műtárgyak megszokott életét.
Albumai:
Fővárosi Könyvtár (é.n.),
Magyar Tudományos Akadémia (1896),
Magyarország, (1909) (szerk. Káin Albert) (A könyv reprintben megjelent 1992-ben a HOGYF Editio kiadásában, Budapesten)
Ripka Ferenc: Gödöllő a királyi család otthona. Bp. 1896. szerző kiadása
Tata és Tóváros (Ő Császári és Apostoli Felségének és II. Vilmos német császár Ő Felségének tatai tartózkodása emlékére 1897. szept. 10-15-ig. Bp. 1897. Erdélyi
