Zsila Sándor: Hogyan készült? 4. rész

Szép, csodálatos, de hogyan készült? – kérdezik tőlem kíváncsian kiállításokon, vetítéseken. Nehéz helyzetbe hoznak, mert egy-egy képnek a története kisebb előadást és némi hozzá értést igényelne a hallgató részéről. Ebben a rovatban elmélyedünk egy kicsit a Természetfotózás rejtelmeiben, bonyolult és pofon egyszerű helyzetekben, sok képpel.

Az előző számban megkérdeztem, ez a kép Önök szerint: Hogyan készült?
A most következő verziót tanítványom, Holczer Péter írta. Személyes hangvételű sorait humorral és egy csipetnyi iróniával színesítette.

“Egy szép őszi napon Királyháza környékén járva az erdőt megpillantottad a patakban szépen festő fényeket. Több se kellett, magadra kaptad horgászruhádat, és már benn is voltál nyakig (vagy bokáig) a vízben. Kerestél egy mázsás követ, és hanyag mozdulattal belehajítottad a víznek a legszebben tükröződő részébe. Ezt követően az enyhe szellőben himbálózva alászállt a környék legszebb levele, és éppen – minő véletlen – ráköltözött az addig lakatlan kőre. (Vagyis megkerested az erdő legdekoratívabb levelét és hosszas forgatás után azt, a képen látható pózba helyezted el.) Ezt követően elégedetten kimásztál a vízből, felállítottad az állványodat, rá a gépet és kedvenc lencsédet, megmérted a fényt középre súlyozva, beállítottad a mélységélességet úgy, hogy az egész levél éles legyen, és nagyjából egy-két másodperc hosszan exponáltál a kioldózsinórral. A kép alatt szélcsend volt, de ha időközben fel is támadt a szél, Te nagy nyugalommal eredtél a levél után és helyezted vissza akár tizedszer is a kőre.”
Szerdahelyi Péter kevésbé humorosan, de annál inkább szakszerűen fogalmazott:
“A kép témája nagyon szépen és helyesen a bal felső aranymetszésbe van komponálva. Szerintem kb.: 30-35cm magas állványról, hosszú expozíciós idővel (4-5sec), középsúlyos fénymérést alkalmazva, nyitott (2.8-as blendével, esetleg egyel szűkebbel), polárszűrőt a vízfelszínre állítva készítetted a képet. Az objektív gyújtótávolságában nem vagyok biztos, de szerintem valami kis zoom lehet (pl. 35-70/2,8).
A kép oldalfényben készült, a fényt az árnyékban lévő levélrészletre mérted, így a levél erezete szépen kirajzolódik és a fény által megvilágított rész sem exponálódott túl. Az oldalfény és az alacsony nézőpont hatására az erdő színei gyönyörűen tükröződnek a vízfelszínen. A hosszú expozíció, a nyitott blende, a polárszűrő alkalmazása miatt az előtérben és a háttérben szép selymes lágy vízfelszín látható, amely egy állóvízzé esetleg egy nagyon lassú vízfolyású pataké.”
A Velviát ezúttal Holczer Péternek küldöm, és köszönöm az egyre szaporodó leveleket.

Most lássuk az én verziómat:
Mivel a kurzuson időnként megemlítem egy-két kedvenc helyszínemet, Péter barátunk könnyen eltalálhatta, hogy a felvételt valóban Királyházán, a Kemence patak vizében állva készítettem. A követ nem, de a levelet saját kezűleg tettem egy másik, már korhadtabb helyére, tényleg gondosan ügyelve a kompozícióra. Itt jegyzem meg, hogy a természet hű fényképezésénél minél kevesebb beavatkozást szabad végezni. A kép esetében azt gondoltam, hogy a korhadt levél valamikor, szép sárga lehetett, ezért kicserélését nem éreztem durva beavatkozásnak. Az expozíció viszonylag rövid volt, mert ha sokkal hosszabbat exponálok, akkor nagyon elkenődik a víz finom fodrozódása. 2.8/80-200 mm-es objektívet, 5,6-os blendével, kb. 100-120-as állásnál használtam, magasabban, mint 30-35 cm. Viszont a háttér megválasztása nehézségekbe ütközött, mert ott, ahol a kő volt nem aranylott eléggé a víz, a túl parton álló sárguló fa leveleitől. Megkértem hát Árpi fiamat, hogy menjen át a túl oldalra és a kezében tartott két aranyszínű derítőlappal elértük a kellő hatást.

Még javában tart az ősz, és az ilyenkor szokásos őszi esőzések miatt kicsit megduzzadnak a hegyi patakocskák, és vizük vidámabban rohan a patak medrébe gurult kövek között.

A fáradt fák hullatják sárguló leveleiket, melyek a patakba hullva, mint kis csónakok bukdácsolnak a néhol sebesen rohanó vízben. Néhol egy-két gally is a vízbe esik, és ezek összegyűjtik a leveleket és ideiglenes gátakat alkotva.

Kedvenc témám a víz. Ilyenkor érdemes felkeresni a hegyi patakokat és vízeséseket. Mivel mozgó vizet szeretnénk fotózni, el kell dönteni, hogy mennyire mozduljon be a felvételen. A felső képen egy közepesen bemozduló bőhozamú patakot látunk, előterében egy fa lelógó ágának néhány sárguló falevele színesíti homályosan a képet. A felvétel 1/60-1/125 idővel 4/300-as telével, 4-es rekesszel készült. A jobbra látható képen a témához illő hosszú expozíció helyett egy egészen rövid 1/15 -1/30-ot választottam, így keletkezett ez furcsa “vattaszerű” fodrozódás. A másik oldalon alul látható képen, pedig egy nagyon hosszú 5-10 mp-es expozíció hatására igen jól elkenődött a patak rohanó vízének részletei. Felszínén játszó fények, a patak vízén megolvadva, egy lágyan omló selymet utánoznak.

Ezzel a képpel kapcsolatban felteszek egy kérdést: – Önök szerint: Hogyan készült?- Írják meg mit gondolnak! Az igazsághoz legközelebb álló változatot közzé tesszük.