Tíz napon keresztül járja az országot az a korábban már betiltott mobil fotó kiállítás, mely az oroszországi Majak környékén élő embereket mutatja be. Ebbe a nukleáris feldolgozóba vitték 1998-ig a paksi kiégett fűtőelemeket is. Majak és környéke ma a világ legszennyezettebb lakott területe.
A sokkoló képek a Dél-Uralban található Cseljabinszk melletti településeken készültek. Ennek közelében van Európa legnagyobb nukleáris üzeme. 1998-ig ide szállították számos más ország hulladékával együtt a Paksi Atomerőmű kiégett fűtőelemeit is. Majak és környéke ma a világ legszennyezettebb lakott területe, ahol a felnőtt nők fele meddő, minden harmadik csecsemő pedig valamilyen rendellenességgel születik.
Csáki Roland, a Greenpeace kampányszervezője: Szeretnénk bemutatni a nukleáris energia árnyoldalait, mindazt a hatást amit az atomhulladékok jelenthetnek a környéken élő emberekre. A kiállításon egy orosz falu élete látható, amely egy nukleáris feldolgozó üzem mellett helyezkedik el.
A szervezők februárban, azokban a magyar városokban és falvakban szerették volna megrendezni a kiállítást, melyek környékén atomerőmű működik, illetve ahová atomtemetőt terveznek. A helyi művelődési házak azonban nem adtak engedélyt a bemutatókra, ezért egy kamiont rendeztek be erre a célra, mely mozgó kiállítótérként lehetővé teszi, hogy az érdeklődők láthassák, hová kerül, és milyen környezeti károkat okoz a Pakson keletkező atomhulladék.
(forrás: Greenpeace.hu)
Paks az első állomása annak a vándor fotókiállításnak, mely az oroszországi Majak Nukleáris Hulladék Feldolgozó Üzem mellett élő emberek szenvedésekkel teli életét mutatja be. A “Csonka életek egy atomerőmű árnyékában” című kiállítást februárban Pakson, Szekszárdon és Baján sem engedték bemutatni. Pakson a kiállítást a helyi művelődési ház a hivatalos megnyitó előtt négy nappal, a sajtómeghívók kiküldése után mondta le.
A Greenpeace olyan módot talált a kiállítás bemutatására, melyet az atomenergia lobbi által megfélemlített városok vezetése sem tud megakadályozni. A fekete-fehér fotók egy speciális kamion utánfutó rakterében kerültek. Ez az utánfutó kifejezetten kiállítások bemutatatására épült, falai kiszélesíthetőek, belső világítását pedig a tetőn elhelyezett napelemek biztosítják.
A kiállítás március 16-án Pakson nyílik, majd végighalad a paksi radioaktív hulladékok szállítási útvonalán Záhonyig, illetve kitérőt tesz Bátaapáti és Boda (a tervezett magyarországi lerakók) irányába. A kiállítás az egyes helyszíneken 1-2 napig lesz látható, a helyszínek és időpontok listája megtekinthető a www.greenpeace.hu/majak oldalon.
“Célunk bemutatni, milyen borzalmakat jelentenek a valóságban az atomipar olyan szakkifejezései, mint a radioaktív hulladékok kezelése” – mondta Csáki Roland a Greenpeace munkatársa.
“Majakban minden második nő meddő és minden harmadik csecsemő rendellenességekkel születik a világra. Ennek ellenére 2004. április 27-én Magyarország további hulladékok Majakba küldéséről állapodott meg az orosz kormánnyal” -fejezte be Csáki.
Majakról sokáig semmit nem tudhatott a világ, hiszen az atomkombinát környezetében lévő körülbelül 85.000-es település mind a mai napig zárt város, olyannyira, hogy még a volt Szovjetunió állampolgárai sem utazhatnak ide, valamint a város lakói is csak külön engedéllyel hagyhatják el a katonák által mind a mai napig szigorúan őrzött városhatárt.
A titkolózás nem véletlen, hiszen 1940-ben itt hozták létre a volt Szovjetunió, egyben a világ egyik legnagyobb atomkombinátját. A kezdet kezdetén a városban komoly nukleáris kutatómunka folyt, hiszen itt kísérletezték ki a volt Szovjetunió első atombombáját. Mára azonban a kombinát fő feladata az atomhulladék megsemmisítése, egyben újbóli hasznosítása, amelynek során mind katonai, mind pedig békés célokra felhasználható anyagokat állítanak elő. Ezeket a sugárveszélyes anyagokat exportálják a világ számos országába, így az USA-ba, és Nyugat-Európába is.
Arról azonban sokáig semmit nem tudhatott a világ, hogy a majaki atomkombinát működését több súlyos környezeti katasztrófa is beárnyékolta. 1949 és 1956 között a sugárzó anyagok hűtéséhez használt folyadékot közvetlenül a Tecsa folyóba engedték, nem törődve azzal, hogy a folyó mellett közel 24 falu lakossága élt, akik így hatalmas mennyiségű sugárfertőzést voltak kénytelenek elszenvedni. A hatóságok azonban nemcsak a nukleáris szemétnek az ivóvízbe juttatásával okoztak mérhetetlen egészségkárosodást a környéken élő lakóknak. Nem lehetett tudni az 1957-es nukleáris robbanásról sem, ami azért következett be, mert a hulladékot tároló tartályokból elszivárgott a hűtővíz.
A balesetek következtében összesen több, mint 5 millió Curie-nyi radioaktiv szennyező anyag került a környezetbe, melynek hatására a környéken élők között jelentősen megnőtt a rákos megbetegedések száma, valamint a genetikai elváltozások gyakorisága a helyi növény és állatvilágban.
Az orosz hatóságok azonban gondoskodtak, és mind a mai napig gondoskodnak arról, hogy a világ ne, vagy csak alig szerezzen tudomást a Majakban és a közelében élők mindennapjairól, egyben az őket folyamatosan érő, hatalmas dózisú nukleáris szennyezésről. A kombinát sajtóosztálya gondosan cáfol minden olyan, a Greenpeace és egyéb környezetvédő, valamint civil szervezetek által nyilvánosságra hozott tényt, vagy dokumentumot, ami a majaki kombinátnak a környéken élő emberekre gyakorolt egészségkárosító hatását támasztaná alá. A nagyvilágon kívül a városban lakók sincsenek pontosan tisztában az őket érő veszélyekkel, hiszen a helyi szervek az átlagnál nagyobb fizetésekkel, és az oroszországi viszonyokhoz képest meglehetősen jónak mondható szociális juttatásokkal is arra ösztönzik az ott lakókat, hogy ne hagyják el az elzárt várost. Más kérdés azonban, hogy aki akarna sem mehetne el: a hatóságok nem engedik az elköltözést, így tudatosan ítélik halálra a Majak környeztében élő több tízezer embert.
