Tóth György munkáit sokkal inkább tekinthetjük fénygrafikának, mint klasszikus értelemben vett fényképnek
Béke. Nyugalom. Letisztultság. Nehéz a megfelelő szót megtalálni Tóth György legújabb munkáira, de a hasonló kifejezések között keresgél a kritikus, amikor az alig néhány – igaz, hatalmasra nagyított – fényképet végignézi a Mai Manóban. Nemcsak a nagyrészt triptichon-szerűen elrendezett arcok és aktok miatt tűnik így: az egész belső tér tükröz valamiféle puritanizmust, aminek funkciója egyértelmű – minden, ami ebben a térben van, azért van ott, hogy a képekre irányítsa a figyelmet, segítsen létrehozni a figyelemnek azt az állapotát, amikor az első pillanatban minimalistának tűnő fotókba merül a néző valamiféle sajátos meditációs gyakorlatot végezve.
(2009.10.13. – Péntek Orsolya, Magyar Hírlap)
