Esterházy, Nádas, a dalai láma és még néhányak – az elenyésző kisebbség – könyveit leszámítva, bevallhatom, legérdekesebb olvasmányaimat a múlt idők fényképészeinek életrajzai jelentik már egy jódarab ideje.
Furcsa perverzió, legalább is első blikkre. Ám ha jobban belegondolnak, lehet abban valami vonzó, nagyon titokzatos, különleges, amikor érdekes életű emberek történeteit, életrajzi adalékait összeguberáljuk, azokat tetszőleges, de az igazihoz valamennyire hasonlító sorrendbe szervezzük, a hiátusokat úgygondolomokkal összekötjük, s a végén ott van egy rendszer, ami nagyjából azé, akiről szól, kisebb részben meg azé, aki rekonstruálta.
Amikor ilyeneket írok, olvasok, magam kiszakadok abból a valóságos időből, amelyikben éppen az egyetlen hiteles magyar közszolgálatiból dől valamilyen aktuális hülyeség, s időutazok..Most éppen nyolcvan évet hátrafelé, ekkorra cseperedett ugyanis hosszúlábú, szépalakú kamaszlánnyá Kalmár Katalin Ágnes, s kopogtatott be a kertes bérvilla ajtaján Madzsarné Jászi Aliz igen divatos, és cseppet sem olcsó mozgásművészeti stúdiójába. A csengetésre szobalány nyitott ajtót, s tessékelte az öltözőbe. A tanulók sarkig tárt ablakok előtt anyaszült meztelenül tornáztak, táncoltak Mensendieck tanár módszere szerint. Fürdés után kezdődtek az anatómia órák, melyeket egy fiatal orvos, Kovács György tartott. “Egy rajztanár tanította meg a növendékeket a tornamozdulatok sematikus ábrázolására. A mozgás helyes eltalálása volt a fő, helyes arányokkal, az volt a cél, hogy a leírt tornamozdulatokat ábrázolni is tudják. Művészet- és kultúrtörténetet Hevesy Iván, élettant Madzsar József, tornaelméletet Jászi Aliz – vagy ha úgy tetszik- Alice tanított. Itt ismerkedett meg Sugár és Kálmán Kata, akiknek látszólag egy ideig párhuzamosan alakult az életpályája, mégsem kerültek közelebbi kapcsolatba. Kálmán Kata így írja le találkozásukat egy kéziratos visszaemlékezésében: “S. Kata durcásan ült, nagyon magába húzódva, alig nézett körül, semmi sem tetszett neki, ami itt folyt. Vidéki, földbirtokos, nagyon gazdag özvegy apja adta be tanulónak, miután lánya se táncolni, se flörtölni nem volt hajlandó Úgy gondolta, ez az elfoglaltság és ez a légkör tetszeni fog neki. Tévedett: Katának nem tetszett.” Nem csoda.
Mondom a morzsákat, próbáljanak összerakni belőle valamit a fenti recipe szerint. Gazdag, Temesvár környéki földbirtokos apa, korán meghalt anya, baloldali körökben forgolódó fiatal lány, aki szinte minden körülötte lévő dolog ellen lázadt, aki bár budapesti bérháztulajdonossá lett apja jóvoltából, ugyanakkor kőkemény szociófotókat készített az akkori nincstelenekről, hol férjével, a deportálás alatt megölt Sugár Andor festőművésszel, hol barátnőjével Langer Klárával, a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja lett, pszichoanalizis, skizofrénia, többszöri öngyilkossági kísérlet, melyből az egyik végzetesnek bizonyult az 1943 karácsonyát előző napon. 33 évet élt
Ennyi adatból, tényből tessék rekonstruálni egy kutya komisz sorsot egy nagyon nehéz időszakban. Tanulságos olvasmány kerekedhetik belőle.
Langer Klárának és Dési Huber István feleségének köszönhető, hogy legjobb képei, negatívjai megmaradtak annak ellenére, hogy fotós hagyatékának nagy részét önmaga pusztította el öngyilkossága előkészületeként. Életműve, mely alig nyolc év termése, mindenek ellenére a magyar fényképezés kitörölhetetlen része marad, ha mi is úgy akarjuk.
